2017. július 18., kedd

peace

Elméletben mindenki tudja, hogy a másik róla alkotott véleménye személyes meggyőződésből fakad és vígan mondják "lesz.rom ki mit gondol rólam", az is elképzelhető, hogy így is gondolják. Ám úgy vélem esténként ennél jóval többen pityeregnek, forgolódnak álmatlanul a másik véleménye miatt, mert mégis azonosultak vele... én is ilyen voltam, elfogadtam mások véleményét, lesz.tam, ám mégis tudat alatt azonosultam velük, ezáltal okoztam magamnak pityergős perceket... ám most végre eljutottam arra a szintre, hogy már máshogy cselekszem... elfogadom mások véleményét, de ezzel egy időben tudatosítom magamban, hogy az ő világuk nem az enyém, az ő valóságuk nem kell, hogy az én valóságom legyen.
Mindenki a saját életét, valóságát, meggyőződéseit, korlátait, félelmeit éli, nem kell, hogy a világok keveredjenek, hogy emberek átrántsanak a saját, nekem nem tetsző világukba, mert abból mindig káosz van és általában én szívom meg - saját terepen legyőznek a rutinjukkal.
Ez nekem jelentős előrelépés, azt hiszem ma meg is ünnepelem, hogy elértem és végre tényleg elértem ezt a mérföldkövet.
"Ki minek gondol, az vagyok ANNAK" :)

6 megjegyzés:

  1. Szerintem ez ember/helyzet/habitus/hangulat függő. Mikor hogy veszed fel a dolgokat. Ha visszaolvasol, látod, hogy hol így, hol úgy (én is.... most épp happy, tehát egy sótartó is feldob, holnap meg lehet, hogy ha felülnék egy repülőre ami egyenest Hawwaiira vinne, se lennék boldog.... ) Erre szoktam azt mondani, hogy amelyik szemüveg van rajtunk....
    Szerintem, aki egyáltalán nem "veszi fel" a külvilág értékelését, az nem jófej, hanem felszínes... az más, ha megválogatod, és tudod, kinek a véleménye számít, kié meg nem. De ez is olyan nehéz.... Mi többet agyalunk ilyesmit, ez tény :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezzel nem értek egyet. Nyilván habitus/ember függő a dolog, de szerintem azért, mert valaki "leszarja" a külvilág véleményét, még nem felszínes, sőt... szerintem túl sokat adunk a külvilág véleményére, feltehetném a kérdést is, hogy valójában akkor kinek is az életét éljük és miért nem a sajátunkat?

      Törlés
  2. Szerintem meg azok élete könnyebb, aki leszarja ki mit mond és éli az életét. A férjem is ilyen és annyira irigylem, mert sokkal egyszerűbb és boldogabb életet él és úgy, ahogy ő szereti! És szerintem mindenki azért jött erre a világra, hogy ő legyen boldog, az ő értékrendje szerint éljen és ne másoknak akarjon megfelelni, meg mások szempontját nézni, meg mások elvárásainak megfelelni. Ilyen akarok lenni, igy 46 évesen , remélem arra fele haladok, mert nagyon nagyon szeretnék már végre ÉLNI úgy, ahogy én szeretnék. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyetértek Veled. Nekem ezt meg kellett tanulni, de úgy érzem, hogy napról napra jobban megy. A jót be kell fogadni, a többit le kell sz.ni. :)

      Törlés
    2. Igen, pont igy :) És én is tanulom még :)

      Törlés
  3. Az igazságtalanság ami engem taccsra tesz, de többnyire a kit érdekel kategóriába tartozom. Magam is pont elég megfelelni valót adok magamnak, nem akarok másoknak is "tesseni". Mondjuk az is igaz, hogy elég kevés visszacsatolásom van magamról, vagy mert nem vagyok elég érdekes, vagy mert normális emberekkel dolgozom és senki nem pletykál, vagy nem mondja nekem vissza:) Mindegy ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam valószínűleg.

    VálaszTörlés

Köszönöm hozzászólásodat! Ellenőrzésem után megjelenik az oldalon, addig is kérlek legyél türelemmel! (Előfordulhat, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe, hiszen nem ülök örökké a gép előtt!)
További szép napot!

...

Ahhoz képest, hogy ma nem dolgoztam, bakker... reggel elmentem végre a fizikoterápiás kezelésre, ami nagyon jó volt. Aztán elmentem a Bazili...