2017. július 18., kedd

...

Ahhoz képest, hogy ma nem dolgoztam, bakker... reggel elmentem végre a fizikoterápiás kezelésre, ami nagyon jó volt. Aztán elmentem a Bazilikához és ittam egy tejeskávét. A kávézóban szóvá tettem, hogy nincs magyar kiírás, és végül is az ott dolgozókkal ki is beszéltük, hogy ez mennyire helytelen, hogy Magyarországon egy kávézóban ne legyen magyar árlista, függetlenül attól, hogy turista központ-e vagy nem. Szerintem szégyen, hol van még ilyen ország, amely a saját tagjait veszi semmibe?

A kávé isteni volt, a személyzet nagyon kedves, én meg nagyon szőke, mert kaptam a pohárra kartont, hogy ne legyen forró (elvitelre kértem) és persze nem tudtam ráhelyezni, a végén a lány még arra is figyelmeztetett, hogy vigyázzak, a nyelvem ne égjen meg.
Mivel a kávézó teraszán még sok hely volt, így úgy döntöttem, hogy mégis ott fogyasztom el a nedűt.

Volt egy betervezett célom is. Ott, a közelben dolgozik valaki, aki nagyon ellenem van és mindenáron ártani akar nekem, úgy, hogy csak közvetve ismer (ergo személyesen nem), és ez nem csak pletyka szinten nyilvánult meg, hanem konkrét, aljas tettekkel... nevezzük nevén a dolgot, mentálisan bántalmaz(ott), de a mentális bántalmazásának is nagyon súlyos következményei voltak... . Voltak álmatlan éjszakáim miatta, rengeteget sírtam, sőt, még telefonszámot is kellett cserélnem, totál kikészültem lelkileg attól, amit művelt... Döbbenet, hogy mekkora károkozást engedtem egy gyakorlatilag vadidegennek.
De szerencsére én ebből is tanultam és ezt is a saját fejlődésemre használtam fel. A mentális bántalmazás engedélyezése az én döntésem.
Bár ő a mai napig személyes megszállottam, én már változtam és változtattam. Elkezdtem úgy tekinteni rá, az az ő világa, az ő valósága, és nekem nem kell azonosulni vele, és nem más az egész, csak az ő érdekes nézőpontja, és valójában nem árthat nekem, ha én azt nem engedem. A gyengeségemből erőt kovácsoltam.
De úgy éreztem, hogy a végleges lezáráshoz szükséges az, hogy elé álljak és felszólítsam arra, hogy nézzen a szemembe.
Egyszer már egy buszon együtt utaztunk, ahol ő nem ismert meg engem (pedig még meg is löktem), de akkor rosszul lettem a közelségétől, pánikrohamot kaptam....
Sajnos a jelenlegi tervem csak félig sikerült, ugyanis amikor érkezett, mire odamentem volna hozzá, már bement az épületbe, ahová nem akartam utána menni, hiszen nem balhét akartam, csak azt, hogy a szemembe nézzen. Ettől függetlenül az akciót sikerélményként könyvelem el, ugyanis megjelenésétől nem ugrott görcsbe a gyomrom, nyugodt és magabiztos maradtam és energiával teli. Sőt mi több, megkönnyebbültem, ami csodálatos érzés és azt jelenti, ismét megszabadultam egy negatív korszakomtól.

Ezután elvégeztem a mai napra tervezett próbavásárlásokat, majd a barátnőmmel töltöttem a napot és ünnepeltünk egész nap. Nálunk ez egy szokás, minden jó történést megünnepelünk, és ez nem alkoholos dorbézolást jelent, hanem azt, hogy mindig azt mondjuk "most ünnepelünk" és az akár egy pohár málnaszörppel is megtörténhet, hogy koccintunk a velünk történő csodás dolgokra, és most is volt bőven mit megemlíteni. Beültünk a Duna-parton a Bálnába, majd felsétáltunk a Gellért-hegyre egy-egy doboz frissítővel és az árnyas fák alatt beszéltünk ki minden témát, ami egy nőt érdekelhet, ami egy barátságban felmerülhet.

Szép és jó dolog, hogy voltam ma a kezelésen, de sajnos megint sikerült megerőltetni a bokámat a sok sétával és gyalogolással, jó nagy hiba volt.

3 megjegyzés:

  1. A kezelések után mindig pihenni kell, ezt a csontkovács tesómtól tudom.:) A múltkor járt nála egy nő, megkezelte, erre a nő hazament és leszedte a barackot.:):) Amikor legközelebb jött, akkor a húgom lefektette a másik szobában egy órát, hogy "most aztán nem rontod el a munkám," felkiáltással. :):) Amúgy meg tényleg jó kis napod volt.:)

    VálaszTörlés
  2. Hűűűű, annnyira jól hangzik az az ünneplés, és a séta, és a helyek.... annyi szép helyre el tudsz jutni! :) (de szeretem a fővárost... jaaaaj :) )
    Ma olvastam valami nagyon érdekeset a lezáratlan dolgokról, meg hogy azok mennyire megnehezítik az életünket - okés, ezt tudtam, de ez a fajta megközelítés, ahogy itt a cikkben le volt írva, szóval ez érdekes és elgondolkodtató volt - és bizony filózom rajta, hogy utána kellene mennem nekem is egy-két dolognak... fene tudja. Most arról jutott eszembe, hogy itt írtad a "szembenézést".

    VálaszTörlés
  3. Ez a szembenézés nagyon nagy dolog főleg, hogy te vagy a sértett fél! Hős vagy és ez az ünneplés is tetszik, sőt a próbavásárlások is, csak a mikor a kérdéses az utóbbival kapcsolatosan:)

    VálaszTörlés

Köszönöm hozzászólásodat! Ellenőrzésem után megjelenik az oldalon, addig is kérlek legyél türelemmel! (Előfordulhat, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe, hiszen nem ülök örökké a gép előtt!)
További szép napot!

...

Ahhoz képest, hogy ma nem dolgoztam, bakker... reggel elmentem végre a fizikoterápiás kezelésre, ami nagyon jó volt. Aztán elmentem a Bazili...