2017. június 21., szerda

életmód



Ősöktől örökölt szokás nálunk a gyűjtögető életmód. Nagymamám mindent, de mindent elpakolt „jó lesz még valamire” alapon, ugyanígy a szüleim is, és bizony nagyon sokáig én is.
Aztán egyszer úgy éreztem megfojtanak a körülöttem lévő dolgok, rendezetlennek éreztem a környezetemet és eldöntöttem: selejtezek. 

A régi beidegződések miatt nem volt könnyű a művelet, de ahogy telt az idő, egyre könnyebben szabadultam meg a felhalmozott dolgoktól, mostanra pedig teljesen belejöttem és jó úton haladok a minimalizmus felé… sőt, szerintem már benne is vagyok javában. 

Hiába selejtezek le folyamatosan rengeteg mindent, mindig van mitől megszabadulni. Mindig. Néha úgy érzem, hogy ez már kényszeres… munkaidőben az e-maileket szortírozom, most éppen a főnököm levelezésében, mert itt bent is rengeteg tárhelyet foglal a sok levél…  otthon meg minden nap fürkészem a lakást, hogy mi az, aminek nincs gyakorlati haszna, csak „van” és nem okoz örömet sem. Na jó, igazából nem kényszeres a dolog, csak ráállt a szemem és a lelkem is. Csodálatos érzés a kacatmentesség, a letisztultság és a lényegretörő felszereltség.

Nagyon sok mindent újra lehet hasznosítani – padlásról régi befőttesüvegeknél például volt több ugyanolyan, amelyekből remek fűszertartó lett, volt, amelyikbe a karácsonyi ledsort raktam bele, így lámpává változott. Minden esetben megkérdezem magamtól: tudom-e hasznosítani? – itt a válasz a lényeg, hogy ha igen, mire - és biztos, hogy megcsinálom-e? Ha a válasz nem, akkor nincs halogatás, megy a selejtbe. Mert annak, hogy pakolgassam jobbra-balra évekig, semmi értelme.
A rengeteg tárggyal kapcsolatban is, felteszem a kérdést, mikor használtam utoljára és fogom-e használni? Ha a válasz nem, akkor megy a selejtbe. Ha a válasz "talán" akkor ismét átgondolom, mikor használtam utoljára... ha egyáltalán nem, vagy nagyon régen - selejt. 
Múlt hétvégén már könyveket is selejteztem – tudom, sokaknak ez szentségtörés, de.. egyrészről régi, könyvtárból leértékelt „szoci” könyvek voltak, amikről tudom, hogy a büdös életbe nem fogom elolvasni őket, ráadásul nem is mutatósak, másrészről pedig egy teljes polcot elfoglaló újságos gyűjtögetős receptgyűjtemény, amit megvásároltam, de 20 éve ki sem nyitottam, nem hogy főztem volna belőlük – ugyanis mindent a netről nézek, vagy az ősrégi szakácskönyvemből. 
Kidobáltam minden régi cetlit, újságot, számlákból is csak a csekkes részt tartottam meg. 
Rendet raktam a gyerkőc 13 év alatt felhalmozott emlékeiből is… végre dossziékba rendeztem a rajzokat és dobozokba az emlékeket… közben persze pityogtam, hogy milyen gyorsan felnőtt a büdös kölök…
Családi ház lévén a padlás és a melléképület is remek kacatlelőhely… de amit húsz éve felvittem, és nem nyúltam hozzá, az a továbbiakban sem fog kelleni, így ezeket a dolgokat is folyamatosan zsákolom és vagy elajándékozom, vagy kidobom. Még mindig van rengeteg csetres, amikkel majd kell kezdenem valamit, de ez tényleg az adomány kategória.
Amikor nem tárgyakat rendezek, akkor a számítógépet takarítgatom... e-mailek, fényképek, dokumentumok, programok... lemondtam rengeteg felesleges hírlevelet... ott is cél a szemétmentesség és teljes átláthatóság.

A selejtezési mániámmal egyidejűleg a vásárlási szokásaim is megváltoztak. Nem csak selejtezek, de befejeztem a gyűjtögetést, sőt, teljesen leszoktam a vásárlásról. Úgy értem a kacatok, felesleges dolgok vásárlásáról, és mostanában kb. mindent felesleges kacatnak tartok. Nézelődök mindenfelé, de nem hatnak meg az akciók, minden alkalommal felteszem magamnak a kérdést, valóban kell ez nekem? A válasz többnyire „nem”. Mostanában meg a válaszom az a kérdésemre, hogy „Nem azért dobálok ki minden sz.t, hogy most újabbakat vegyek helyettük. Nem? De.”

Ruhákat a turikban szerzem be, de nem zsákszámra, mert "olcsó" hanem célirányosan azokat a darabokat, amikre szükségem van és ott is az igényesebb boltokat keresem, az igényesebb darabokat és bizony mindig meg is találom őket. Az elvem az, hogy felesleges drága újat venni, mert a ruhatárat - nőként - jó megújítani, akármilyen jó állapotban is vannak a ruhák, unalmassá válnak. Cipő terén szintet léptem... volt időszak, amikor csak a legolcsóbbat tudtam megvenni, és ennek bizony a lábaim látták a kárát - most inkább spórolok, de jobbat veszek. Bár az orvos azt mondta, lehet kínai csak vegyek bele talpbetétet, mert az a legfontosabb, de én szeretném, ha nem kellene kéthavonta új lábbelit vennem, mert sem nem költséghatékony, sem nem zöld. 

Háztartás terén is rászoktam a rendre. Nagyon sok költségtervező programot kipróbáltam, de a legjobban a saját excel táblázatom vált be, amibe minden hónapban belevezetem a bevételeket és a tervezett kiadásokat is tételesen, majd vezetem a valódi kiadásokat is, így mindig pontosan tudom, hogy mit kell még kifizetni, az mennyibe fog kerülni, valamint,  hogy mire költünk és mennyit és azt is mutatja a táblázat, hogy mennyi a fennmaradó összeg.
Menütervem is van, bár nem precíz, de azért pontosan fel van építve a rendszerem, hogy egy hónapra mennyi húst vásárolunk és hogy a héten például melyik nap mi lesz a menü. Megvan az alapélelmiszer listám, és, hogy mennyi kell ezekből az élelmiszerekből egy hónapra. Főzés terén is nagyon kreatív vagyok, így az "alapokból" pikk pakk megvan egy vacsora. Mivel nagyon desszertesek vagyunk, ezért az is bele van kalkulálva a menübe, nagyon sok olcsó és gyors desszert van, így nem kell édességre sem költeni.
Ennek köszönhetően sokkal kevesebbet költök, sőt, amikor hozom az egész napi menümet, és nincs betervezve aznapra sem vásárlás sem egyéb program, a pénztárcát, a pénzt és a bankkártyákat otthon is szoktam hagyni. 

Nagyon sok mindenben átváltottam olcsóbb, környezetbarátabb megoldásokra. A lakást gyakorlatilag ecettel és szódabikarbónával takarítom, amelyeket a mosásnál is használok, kiegészítőként. A mikroszálas törlőkendő is nagy segítség. 

Kozmetikumok terén arc- és testradírnak, sőt, lábápoláskor is szódabikarbónát használok, mióta kipróbáltam, nem tértem vissza a bolti szerekhez - hajmosásnál is kipróbáltam, de az, bár hatékony, nekem nem bejövős - kell, hogy érezzem a sampon illatát.
Ügyesen rászoktam arra is, hogy mindig van nálam vászonszatyor, hogy ne kelljen nylont vásárolni. 

Lelkesen olvasom a lakberendező, újrahasznosító, kreatív, „zöld” blogokat és magamévá teszem a nekem tetsző módszereket, tippeket. Igaz, időnként el tudok képedni, mert szerintem vannak, akik azért nagyon el vannak billenve és már-már visszatértek bizonyos őskori dolgokhoz. 
Vannak dolgok, amikről nem tudok és nem akarok lemondani, mert annyira azért nem akarok „zöld” lenni és nekem kell a mai „modern” korba… nekem kell a jó minőségű mosó- és mosogatószer (képtelen lennék házilag kutyulni, meg szappant reszelni…), nem használnék mosható intimbetétet (inkább találják fel a lebomló eldobhatót), sem mosható wc”papírt (na ez már azért tényleg a non plus ultra). 

Úgy érzem, hogy ha a környezetem is rendezett és letisztult, kacatmentes, az a lelkemnek is jobb,  ott bent sem kellenek a felesleges ingerek - ahogy kint - úgy bent is.



2017. június 15., csütörtök

szerencse és ezmegaz

Kolléganőmmel felesben vettünk egy heteslottót. Én 4 számot jelöltem, ő 3-at.. az én 4 számomból 3 jó volt, a 4.-et eggyel arrébb jelöltem, a kolléganőm egy számot sem talált el. Kár, hogy én kevés voltam a nyereményhez (de azért azt mondtam, hogy hű bakker, milyen ügyes vagyok!).

Tegnap vettem egy sorsjegyet is, az árának a háromszorosát nyertem vissza.

Egy hét alatt három próbavásárlást gyűjtöttem be, hétvégén tesztelem, hogy tetszik-e ez a meló. Kiegészítő bevételnek csodás lenne.
Utána olvasgattam neten, és az egyik fórumon írta egy hozzászóló, hogy milyen szemét az, aki próbavásárlónak megy. Én ezt nem így látom. Az eladókkal mindig remek viszonyban vagyok, amikor meg kifogásom van a munkájukkal kapcsolatban, akkor annak - teljesen normális kommunikációval - mindig hangot adok, és az esetek jelentős részében építő jellegűnek veszik a panaszomat és szoktam is tapasztalni utána a változást. 
Megjegyzem, amikor a "mekiben" dolgoztam, mindig jöttek próbavásárlók és senkit nem rúgtak ki azért, mert esetleg rossz lett a próbavásárlói tesztje, hanem tanultunk belőle mindannyian, amikor meg jól sikerült, akkor volt örömködés.
Szóval itt nem a szemétkedés a lényeg (normális esetben), hanem a szolgáltatás javítása. 

Ja, és mióta teljesen átszoktam a sima kifliről a vikorn termékekre, reggel két kiflit eszek feltéttel és sokkal később éhezek meg, általában 13 óra körül, régen bezzeg a sima péktermékek után villámgyorsan korgott a pocak, már 9-10 óra körül felfaltam volna egy fél disznót.


megbocsátani vagy nem?

Mostanában a megbocsátás a trendi. Bocsáss meg és akkor elnyered a lelki békédet, a harag, gyűlölet megbetegít és hasonló okosságokkal van tele a világháló. A megbocsátás pedig azt jelenti állítólag, hogy elfelejteni a sérelmeket, mintha mi se történt volna... Sokáig én is elhittem, hogy ez a helyes, és mindent elkövettem, hogy meg tudjak bocsátani és dühös voltam magamra, mert nem sikerült.

Addig addig mantráztam, mígnem voltak pillanatok, amikor elhittem, hogy sikerült, sőt még éreztem is.... Mert azt akartam érezni. Próbáltam úgy élni, mint akinek már nem fáj a múlt, időnként sikerült is, de aztán mindig jött egy pont, ami elevenembe vágott és felszínre hozott minden, mélyen eltemetett fájdalmat és ráébresztett arra, hogy a megbocsátás valójában hazugság és a megfelelési kényszer erőlteti bennem...

A lelki békém valójában akkor jött el, amikor el tudtam fogadni és ki tudtam mondani, amit valójában érzek. Mert valójában az elfogadás az, ami gyógyít... elfogadni azt, ami van. Mert ami van, az az én részem...

És én kimondtam, hogy soha nem fogom megbocsátani a szüleimnek azt, hogy lelkileg és fizikailag is bántottak, hogy sosem álltak mellettem, sosem védtek meg, sosem voltam biztonságban mellettük.

Hogy elrontották az életemet, úgy, ahogy azt csak szülők tudják elrontani.

Nem tudom, és nem is akarom megbocsátani, hogy amikor kaptak egy második esélyt, nem éltek vele, sőt... nem tudom nekik megbocsátani, hogy amikor a csepp fiammal a karomban, majdnem húsz év után hajlandó voltam velük találkozni, az első kérdésük az volt: "hogy fog szót fogadni a fiad, ha nem vered meg?"... Ott folytatták a bántalmazást, ahol azelőtt két évtizeddel ezelőtt abbahagyták, csak már fizikailag nem üthettek meg senkit...

Nekik köszönhetem az életemet, az igaz - de ahogy neveltek, ahogy bántak velem, az életemet vették el, a lelkemet gyilkolták meg... és én, kimondtam, a szemükbe, hogy borzalmas szülőknek tartom őket és, hogy soha többé nem vagyok hajlandó engedni, hogy bántsanak, semmilyen formában.


Biztos vagyok abban, hogy nem kell mindent megbocsátani, mert vannak dolgok, amiket nem lehet, ha megfeszülünk sem. El kell fogadni, hogy azt érezzük, amit. El kell fogadni és erőt kell meríteni belőle, fel kell használni önmagunk javára. Jó érzés volt, megkönnyebbültem... és nem, nem éreztem magam hálátlannak vagy rossznak, mert így beszéltem velük.

A statisztika alapján bántalmazó családban felnövő gyerekek nagy eséllyel válnak maguk is bántalmazóvá. 

Az, hogy én mégis másmilyen lettem, védelmező, sikeres és boldog, nem az ő érdemük, hanem csakis az enyém. Az, hogy a teljes lelki tropából, nulla önbecsülésből mégis összeraktam magam, méghozzá nem is akárhogy, nem az ő érdemük, hanem csakis az enyém. Hogy felálltam, miközben minden erejükkel lent akartak tartani, csak az én érdemem, csakis az enyém.

Ma már azt is tudom, hogy nem az én szégyenem, ahogy ők bántak velem... nem én voltam a rossz, a kezelhetetlen, a beteg, hanem valójában ők azok. Nem ítélem el őket, mert nem az én tisztem az ítélkezés. De egy biztos. Én valóban elmondhatom magamról, hogy mindent elkövetek, hogy másmilyen legyek, mint a szüleim. Nekem ők a negatív példaképek, a nem követendő ősök... de valódi motivációk, hogy bebizonyítsam, másként is lehet, sőt csak másként érdemes... és igen,  minden csakis, de csakis rajtam múlik.

2017. június 13., kedd

vissza a gyökerekhez

Anno a blogolon Jaguárként kezdtem el blogolni, abból alakult ki a "Jagi" becenév. Hiába blogolok itt évek óta Cirnyóként, Jagi maradtam sokaknak - ma is viszont láttam ezt a nevet egy bejegyzésben.
És most, én, a Nagyonszőke felfedeztem, hogy át tudom írni a blogolban... izé, itt a bloggeren a Cirnyó nevet Jagira.
Így tettem.

újrahasznosítás

M. megint Németországban van, tegnap rám írt, hogy az út szélén hever egy tök jó lámpa, ami tök jó lenne neki otthonra, és meg se mutatja, mert tuti, hogy én azt mondanám, hogy itthon pont egy ilyen lámpára van szükségem, és azonnal hozza haza, de hát milyen ciki már felszedni az útról... de aztán végül csak megmutatta, és valóban ismer, mert én pedig tényleg azt mondtam, hogy bakker, de jó lámpa, de cuki az a harangvirágos búra, és azonnal fogja meg és vigye haza. Egy darabig még ódzkodott, hogy az út széléről vegyen fel egy lámpát, és mindenféle kifogásokat kitalált, de én meggyőztem. Egyrészről ad1. a lehetőségeket mindig ki kell használni, mert ha nem teszi, esetleg más használja ki (és viszi haza a lámpát), ad2 ha nem működik kidobja, ad3 ha működik, van egy brutáljó lámpája, ráadásul az a lámpa úgysem kell senkinek, neki meg szüksége van rá, hát miért hagyná ott?


Végül is hazafelé is ott volt a lámpa, így haza is vitte. Azt mondja egy kis esztétikai hibája van, de teljesen jól működik.
Hihetetlen, hogy ott, milyen csodálatos, jó állapotban lévő dolgokat selejteznek ki az emberek, de ami a legjobb, hogy ott be is lehet gyűjteni őket, mert nincsenek olyan negatív elemek, akikkel meg kell küzdeni.
Szerintem tök cuki, az albérletébe kiváló, de némi kreatívsággal itthon is el tudnám képzelni.





2017. június 12., hétfő

alu meg fólia

Az van, hogy itt vagyok ugye én, meg a kis töviseim a lábaimban.. most már mindkettőben... a bal lábammal még nem jutottam el orvoshoz, de ugyanazok a tünetek jöttek ki rajta, mint a másikon, ergo abban is lehet egy tüske, hivatalos nevén sarkantyú... a jobb lábamat fizikoterápián már elkezdte kezelni a lány, de nem jutottam el elégszer hozzá sajnos a munka miatt, de így is érezhetően jobb... most a másik lábam fáj brutálisan, az izmok is be vannak már feszülve... hétvégén a netet nézegetve találtam egy olyan cikket, hogy az alufólia gyulladásgátló és csökkenti a fájdalmat... na meg azt is írták, hogy náthára is kiváló... hittem is meg nem is, de gondoltam, mit veszíthetek, ha kipróbálom, így hát nosza rajta, előkaptam a fóliát! "Előírásszerűen" megcsináltam a lábaimra a kis ufó-jelmezeimet és lefeküdtem aludni. Reggel, miután levettem a fóliát, meglepődve vettem észre, hogy az Achilles inamból mindkét lábamban teljesen eltűnt a feszülés - ez már önmagában hűűűűűű! és a fájdalom is megszűnt.. komolyan mondom, el vagyok képedve! Kenegettem már mindenfajta krémekkel, mondhatom, gyenge kutyasz.rral is, semmitől nem volt jobb, erre az alufóliától meg igen... Nem azt mondom, hogy teljesen tünetmentessé váltam, mert estére ma is megfájdult a lábam, de azért hát na...
Ja, és az egy hete tartó, nagyon csúnya torokgyulladásom, amitől napok óta nem tudtam aludni, annyira erősen köhögtem... a fóliás akció másnapjára eltűnt.
Ha nem velem történik meg, el sem hiszem.

:)

A pennyben a cserkó fél kiló 600,- forint. A zöldséges bácsi ugyanezért az árért egy kiló cseresznyét adott, és saját kezűleg válogatta ki nekem a legszebb szemeket. 
És tényleg a legszebbeket.

selejtezés

A hétvégén ismét rámjött a nagy selejtezhetnék. Gyakorlatilag én anno a "jó" családi mintára mindent, de mindent bespejzoltam, "jó lesz még valamire" alapon. Egy kertes házban pedig igazán jól lehet spejzolni. Na most néhány éve rámjött a selejtezhetnék, és bár így is sokmindentől megszabadultam már, de mindig van mit pakolni. Hétvégén is, a szekrény tetejéről kezdve, egészen eldugott kis fiókokban is pakoltam. Nagyon szigorú voltam és mindentől megszabadultam, amiről úgy éreztem, hogy felesleges... Azt tapasztalom, hogy ez is egy folyamat... egyre könnyebben szabadulok meg dolgoktól, amikhez régen ragaszkodtam - nem csak selejtezés tekintetében, hanem mentálisan is.
Most 3 darab, 120 literes zsákot pakoltam tele és még nem végeztem.
Azon kívül, hogy felszabadult egy csomó helyem, más hasznát is tapasztalom, előkerült például a jogosítványom. Amiről tudtam ugyan, hogy már lejárt, de most kiderült, hogy nem 100 éve, mit ahogy én gondoltam, hanem csak 2013-ban. Megyek is megújítani hamarosan.
Ezen kívül tényként rögzítettem magamban, hogy én aztán valóban a gyűjtögetős anyuka vagyok... ahogy átpakoltam a kisfiammal kapcsolatos emlékeket. Eddig azok is össze-vissza voltak pakolva, ahogy esik úgy puffan alapon, dobozban ugyan, de mégis rendezetlenül, most viszont szépen rendezve vannak.
Megtaláltam a kis kezéről készült rajzunkat, és azonnal láttam magam előtt, ahogy rajzoltuk és  pityogtam... olyan icike picike keze volt öt évesen...
A selejtezés, tisztítás, térrendezés azon kívül, hogy jó a rend, más hatással is van a lakásra is, valamint az elménkre. Én is érzem, hogy a lakás szinte fellélegzett az "üresedésbe", és én is sokkal jobban érzem magam, lelkileg is.
Teret, helyet kell csinálni az új és jó dolgoknak.

bevételek2.



Múlt héten végül is nem voltam próbavásárolni, de ma ismét hívtak a cégtől, és ajánlottak egy másik munkát, ami egyből kettő lett. Ismét megbeszéltük a részleteket– én pedig jeleztem, hogy azért irgumburgum, hogy a múlt héten nem tartották magukat a megbeszéltekhez és elfelejtettek felhívni (érezzék mán’ a törődést). Kaptam kisbocsokat és ígéretet, hogy keresni fognak, mert aktuális még a próbavásárlás.
Szombaton egy csapásra két legyet üthetek, ugyanis egy cég két boltját is tesztelhetem, plusz itt van függőben a legelső felkeresés. Alig egy hete regisztráltam és már három próbavásárlás is a listámon van. Amennyiben ez teljesül, cirka 6000 forint bevételt jelent, ami igazán ígéretes egy átlag 3x10 perces melóért (kb. 5 perc érdeklődés+5perc kérdőív kitöltés).  

2017. június 8., csütörtök

bevételek



Az van, hogy egy ideje töltögetek online kérdőíveket, amikért fizetnek. Egy kérdőív online kitöltése kb. 5 perc, és kb. 300 forintot fizetnek érte. (Nem is rossz pénz 5 percért 300,- forint). 

Az egyik oldalon gyűjtögetni kell a pontokat, ott már egyszer eljutottam a kifizetésig, ki is váltottam a pénzt, a másik cég pedig minden kitöltött teszt után automatikusan jóváírja a pénzeket a folyószámlámon. 

Most úgy döntöttem, rendet rakok ezen a téren is, készítettem egy nyilvántartást, és aktualizáltam a kérdőíves listámat, sőt, beregisztráltam még egy-két helyre, valamint átnéztem az eddigi bevételeket. 
Mint kiderült, amelyik cégnél már egyszer volt kifizetésem, ott most ismét eljutottam a kifizetésig – de ezt a pénzt még nem váltom ki, inkább karácsonyig gyűjtögetem. 

A másik cég a múlt hónapban kb. 1000 forintot írt jóvá a számlámon (egy évben az már 12.000.,- forint, nekem tetszik), egyedül az én lustaságom az, ami rontja a boltot, a nem kitöltött teszteimmel - pedig mindig jön értesítés többször is, hogy töltsem ki (ejnye cirnyo, ejnye!). 

Járok fókuszcsoportos piackutatásra is. Minden héten vasárnap kapom a listát, hogy mire lehet jelentkezni. Idén még nem voltam egyen sem - szintén az én lustaságom miatt, mert ezek estig elhúzódnak és sokszor fáradt vagyok a késő esti hazaérkezéshez, ezért nem jelentkezek. De tegnap érdekelt a téma (kávé), így jelentkeztem és mentem, és naná, hogy beválogattak. Tesco utalvánnyal gazdagodtam. Meg tapasztalatokkal. Ott amúgy, ha nem válogatnak be, akkor csak azért, mert megjelentem, akkor is adnak pénzt (vagy utalványt).

Régóta kacérkodok a próbavásárlói munkával is, így tegnap regisztráltam is az egyik cég oldalán, de nem volt időm nagyon belemélyülni a dolgokba, gondoltam, majd ma. Meg hát bevallom, nem is fűztem nagy reményeket hozzá, mondván biztosan van sok próbavásárló. Erre, legnagyobb meglepetésemre ma csörgött a telefonom és hívott a csaj, hogy látja, tegnap regisztráltam és járok-e a szomszéd város felé. Nem járok amúgy, de majd most fogok, ugyanis ott kell majd "próbavásárolni". Örömmel fogadtam a lehetőséget. Pénzt nem kell költenem, csak érdeklődni kell, illetve kitöltenem a próbavásárlói kérdőívet, abban meg jó vagyok. Ráadásul úgyis fekszik a téma, hiszen pont ennél a cégnél tervezek szerződést kötni, ergo tényleg érdekelnek a részletek. 

Ezek hosszabb távú befektetések, és bár nem egyszeri, nagy összeg a kifizetés, de a bevétel az bevétel, és sok kicsi sokra megy. 

Itt bent, ha már itt ülök a gép előtt, és akadnak szabad perceim, töltsem el hasznosan őket és legyen belőlük bevételem. Ha már vannak munkaidőn kívül szabad perceim, akkor azokat is töltsem el hasznosan és legyen belőlük bevételem. 

Az meg hab a tortán, hogy számomra érdekes elfoglaltság hozza a pénzt.

...

Ahhoz képest, hogy ma nem dolgoztam, bakker... reggel elmentem végre a fizikoterápiás kezelésre, ami nagyon jó volt. Aztán elmentem a Bazili...