2017. április 29., szombat

Szépségeim

Még mindig eléggé hideg van... egyik reggel, amikor kimentem az udvarra, és éreztem a hideget, láttam a jégréteget a pocsolyán, eszembe jutott az a gyümölcsleves reklám, amiben a gazdák nagy szeretetükben betakargatják a fáikat.. na, pont ezt éreztem én is.. vacogott az orgonám gyönyörű lila virágaival együtt, az almafa csodás rózsaszín ruhájában didergett és én annyira de annyira megmelengettem volna őket... sajnos csak pár vigasztaló szóval tudtam bátorítani a kertemben elő növénytársadalmat... tudom, tudom, nem vagyok százas de az, hogy ki vagy mi számít normálisnak, csak nézőpont kérdése... nekem jó ilyen infantilisnak lenni.


A gyöngyvirág lassan elvirágzik... örömmel látom, hogy évről évre több van a kertemben, nagyon szeretem finom illatos, apró virágait... csodaszép teremtménye Ő is a természetnek...



lélektánc

Köszönöm mindenkinek a jókívánságokat.

Nem arról van szó, hogy sikerülni fog-e, amit elterveztem, mert az egy percig nem lehet kétséges.

Eddig is ezen dolgoztam, csak sajnos hiába küzdöttem minden erőmmel, valahogy mindig olyan érzésem volt, mintha fejjel mennék a falnak újra és újra, ahhoz, hogy áttörjem végre... most, hogy ez a lelki gát eltűnt, ezzel együtt eltűnt a fal is, és kitárult a világ.

Mint amikor az erőtől duzzadó folyó áttöri a gátakat és szabadon, erővel telve veszi birtokába azt a területet, ami amúgy is az övé lenne.. Hiszen a folyókat is hiába próbálják szabályozni, kordában tartani, gátakat építeni, elfoglalni a területét - a víz az úr. Amikor eljön az ideje, kitör és visszafoglalja azt, ami az övé.
Mert az emberek nem tisztelnek senkit és semmit, azt hiszik, ők mindent és mindenkit szabályozhatnak. A természet pedig, amikor besokall, visszavág. Akkor aztán lehet pislogni, hogy áradás van, hogy az árterületekre épített házak elúsznak...

Most, hogy én is átszakítottam a gátat, ami körém épült, hasonló módon szerzem vissza a területeimet... aki az ártéren hiszi pöffeszkedve, hogy bármit megtehet, elsodrom... persze ez sokaknak nem tetszik, és próbálnak visszaszorítani a gátak mögé, de már nem sikerül nekik... már soha többé nem sikerül nekik.
Mert az emberek azt hiszik, hatalmuk van más emberek felett is. Ez csak addig igaz, amíg van, aki elhiszi, hogy másnak van hatalma felette... én már nem az utóbbi csoportba tartozok :)

Elképesztő változások történnek az életemben. Sokkal nyitottabb vagyok például. Az elméletem, miszerint az intro- és extrovertáltság mértéke egyenlő a lelki sérülések súlyosságával, visszaigazolást nyert. Eddig is, tudatosan dolgoztam azon, hogy ne szigeteljem el magam teljesen, de mostanában nem kell dolgoznom rajta... mert ahogy gyógyítom és gyógyul a lelkem, úgy kerül egyensúlyba ez is. Eddig is megláttam a világ szépségeit, de az embereket amikor csak lehetett, kerültem... most friss tekintettel, tágra nyílt szemmel nézek a világra, egy új oldalát meglátva... nyitott vagyok az emberi kapcsolatokra, az emberekre is, új barátságokra. Igen érdekes és jó tapasztalataim vannak. Vannak még hozzám hasonlók ezen a világon.

Önmagam képviseletébe sem kell annyi tudatos energiát fektetnem, ugyanis ez is természetessé vált.

Mentális erőm is visszatért... azaz, itt volt eddig is, de a bennem lévő fékek sokat tompítottak rajta, illetve sok erőmet vette el a küzdelem az életemért. Megérzéseim, metakommunikációhoz való képességem, az agykontroll teljesen természetesen való használata újult erővel tért vissza életembe.

Ma már teljesen biztos vagyok abban is, hogy a minket körbevevő világ valóban energia. Azt látjuk, amit a rajtunk lévő mentális szemüveg mutat. Az energia pedig irányítható, formálható, alakítható.

Én hittem abban a legvégsőkig, hogy amit én látok az nem lehet a valóság és most megláttam azt a valóságot, amiben végig hittem. Az engem körbevevő fizikai világot is már ez az energia szövi át és formálódik, alakul... végre nekem tetszővé.

Őrültnek hangzik? Őrültnek tűnik? A mentális szabadság egy kész őrület. Felfedezni a képességet, hogy a világ valóban egy energia és mi alakítjuk, egy kész őrület. Élni csak azért, mert jó, ez az élet értelme és kész őrület. Nem kell másmilyennek lenni, mint amilyenek vagyunk, nem kell másoknak megfelelni, ez is kész őrület...  és ha belegondolok, hogy eddig mennyi rosszat teremtettem magamnak mások hatására, na ez is kész őrület... végigjárni a Poklot, majd kijutni belőle.. na ha valami, ez is kész őrület.

Mindig kitartóan hittem abban, hogy na majd én bebizonyítom, hogy máshogy is lehet... ez az, ami nem változik. Sok kihívás van még előttem, felszámolni ezt a trágyakupacot, amiben még ülök, de már tudom, hogy ahol sz.r van, ott bizony póni is van!



2017. április 28., péntek

szomorúság...

Szívszorító érzés, amikor egy már eltávozott, amúgy velem egyidős (lenne) barátom (általános iskolai születésnapjára és annak megünnepelésére emlékeztet a facebook...
Pont a vonaton ülve, munkába tartva jött az értesítés, én meg annak rendje és módja szerint zokogni kezdtem... 

2017. április 25., kedd

változások



Nos, az elhárított lelki akadályok miatt a változás az életemben elkerülhetetlenné vált. Tisztán és világosan látom és érzem azt, hogy kik azok, akik ártanak nekem. Van erőm és bátorságom lezárni ezeket a kapcsolatokat, még akkor is, ha ez nehéz. Még akkor is, ha látom, hogy életemet mennyire teleszövik az ilyen kapcsolatok... És nem miattam nehéz ezeket felszámolni, hanem azért, mert én ugyan változtam, de ezek az emberek nem. Ugyanazt az érzelmi manipulációs, zsarolós, erőszakos lelki terrort akarják alkalmazni, ugyanazokat a játszmákat akarják játszani és fojtogatni akarnak, visszaszorítani a változás előtti állapotba…

Már nincsenek rám hatással... már nem küzdök, harcolok, vitázok, kapálózok kétségbeesetten, mint régen, egyszerűen csak megváltozott a viselkedésem. Valójában ez a történet sem szól másról, csakis arról, hogy a saját életemben átvettem a falkavezéri szerepet... Fantáziámat használva úgy képzelem, én vagyok Kleopátra, aki egy igazán erős uralkodó, magával ragadó személyiség volt és magabiztosan irányította életét (a történelem legendái szerint)... Felálltam, kihúztam magam és fejemet büszkén felemelve haladok tovább utamon, higgadtságot, magabiztosságot és olyan erőt sugallva, ami ugyan jelenleg még kétségbe ejti őket és még intenzívebben akarnak sebezni, ám hatástalanul… erejük fogytán, feladni készülnek a harcot…
Mivel energiáim megváltoztak, a világ is változik körülöttem és bár ez a változás oltári nagy rumlival jár.. összeomlik minden, ami már nem tartozik hozzám, de megéri, mert szabaddá tesz, felszabadít önmagam rabsága alól…

Már tudom, hogy a sok degradáló, lekicsinylő kritika, bántalmazás, ami elhintette bennem a kétely magvait, nem kell, hogy az igazságom része legyen. Már tudom, nem kell eltűrnöm a méltatlan bánásmódot azért, mert valaki azt állítja, szeret... és azt is tudom, hogy amit érzek, azt én érzem és más nem dönthet annak valóságtartamáról…

Élek... végre élek, és  42 évesen eljött az ideje annak, hogy életem Kleopátrája legyek, tudjam, érezzem és elhiggyem, hogy van helyem ebben a világban és át is vegyem a hatalmat sorsom irányítása felett... 

2017. április 18., kedd

meséljenek a képek

fényképezek... így hát meséljenek a képek...


Egy kávé és induljon a hosszú hétvége...

Egy pohár rosé az illatos orgonabokrom alatt? Igen, lehetséges!


A hosszú hétvégén kirándulgatni voltunk a környéken. Rengeteg tavacska van errefelé, horgásztó is, és ilyen dísztavak is. 
 





... madárlakok, jó nagy taplógombákkal 


Napkelte a kertünkben...
 

Az ország legnagyobb fakeresztje található nálunk, amelyen jelzi, hogy ezen a helyen - az első írásos bizonyítékok alapján - már 1326-ban is az ún. Szentlélek templom állt. Az 1965-ben végzett ásatások során megtalálták a templom alapjait, ami még feltárásra vár.



Gerje patak














2017. április 9., vasárnap

A bizalomról...

A bizalom tényleg olyan, mint a radír... ahogy visszaélnek vele, úgy fogy folyamatosan, ám mégis az ember bízva bízik, mert bízni akar a másikban, mert elhiszi, hogy változhatnak a dolgok, hogy változhat a másik, hogy lehet jobb... pedig dehogy... aki egyszer visszaélt a bizalommal, az máskor is vissza fog.. és abból a bizonyos radírból a végén nem marad semmi, csak a sok por, meg az agyonhasznált (lélek)papír, ami már semmire sem jó... ott marad még a mélységes csalódottság... mert elhisszük, hogy ha a másik azt mondja, hogy szeret, akkor az úgy van... és ha szeret, akkor nem okoz fájdalmat, mert ha szeret, miért bántana? Ha szeret, miért hazudna? Ha szeret, miért élne vissza a legdrágább kinccsel, a bizalommal...?
Kérdések, melyekre nincs válasz.
Kérdések, melyekre a válasz az, hogy szeretnék úgy élni, mint néhány ember. Érzéseket, érzelmeket, szeretleket hazudni teljes meggyőződéssel, mindent és mindenkit használni lelkiismeretfurdalás nélkül, csak úgy, ahogy nekem jó... de én nem ilyen vagyok, nem ilyennek születtem... Sajnos.

2017. április 6., csütörtök

emzéperiksz jelentkezem

Amennyire fontos volt régen, a blogolás most úgy került a háttérbe az életemben.. ez amúgy jó, hiszen terápiás célzattal blogoltam, lélekgyógyítandó... most pedig az életem szippantott magába és azt élem, megélem... írnivalóm persze lenne, csak éppen időm nincs rá... bent ülök eleget a gép előtt, otthon nem igazán kapcsolom be a szerkentyűt. Másrészről pedig most, hogy jön a tavasz, megyek a szabadba, a kertbe, vagy akár a tornácomra és a magam kis paradicsomában töltöm fel magam pozitív energiákkal.

Kárpótlásul hoztam képeket, mert én vagyok az, aki mindenre de mindenre rágyönyörködök, és mindent, de mindent lefotózok.

gyöngyvirágom


 cicóm

 napnyugta kedvenc almafám ágai között

 kiskertemben ibolya

 elvadult nemtudommilyenfa... de szép :)

 nálunk ilyen a napkelte...

a múltkori csodaszép időben munka után tettünk egy gyors kirándulást a Gellért-hegyre...



...

Ahhoz képest, hogy ma nem dolgoztam, bakker... reggel elmentem végre a fizikoterápiás kezelésre, ami nagyon jó volt. Aztán elmentem a Bazili...