2017. április 25., kedd

változások



Nos, az elhárított lelki akadályok miatt a változás az életemben elkerülhetetlenné vált. Tisztán és világosan látom és érzem azt, hogy kik azok, akik ártanak nekem. Van erőm és bátorságom lezárni ezeket a kapcsolatokat, még akkor is, ha ez nehéz. Még akkor is, ha látom, hogy életemet mennyire teleszövik az ilyen kapcsolatok... És nem miattam nehéz ezeket felszámolni, hanem azért, mert én ugyan változtam, de ezek az emberek nem. Ugyanazt az érzelmi manipulációs, zsarolós, erőszakos lelki terrort akarják alkalmazni, ugyanazokat a játszmákat akarják játszani és fojtogatni akarnak, visszaszorítani a változás előtti állapotba…

Már nincsenek rám hatással... már nem küzdök, harcolok, vitázok, kapálózok kétségbeesetten, mint régen, egyszerűen csak megváltozott a viselkedésem. Valójában ez a történet sem szól másról, csakis arról, hogy a saját életemben átvettem a falkavezéri szerepet... Fantáziámat használva úgy képzelem, én vagyok Kleopátra, aki egy igazán erős uralkodó, magával ragadó személyiség volt és magabiztosan irányította életét (a történelem legendái szerint)... Felálltam, kihúztam magam és fejemet büszkén felemelve haladok tovább utamon, higgadtságot, magabiztosságot és olyan erőt sugallva, ami ugyan jelenleg még kétségbe ejti őket és még intenzívebben akarnak sebezni, ám hatástalanul… erejük fogytán, feladni készülnek a harcot…
Mivel energiáim megváltoztak, a világ is változik körülöttem és bár ez a változás oltári nagy rumlival jár.. összeomlik minden, ami már nem tartozik hozzám, de megéri, mert szabaddá tesz, felszabadít önmagam rabsága alól…

Már tudom, hogy a sok degradáló, lekicsinylő kritika, bántalmazás, ami elhintette bennem a kétely magvait, nem kell, hogy az igazságom része legyen. Már tudom, nem kell eltűrnöm a méltatlan bánásmódot azért, mert valaki azt állítja, szeret... és azt is tudom, hogy amit érzek, azt én érzem és más nem dönthet annak valóságtartamáról…

Élek... végre élek, és  42 évesen eljött az ideje annak, hogy életem Kleopátrája legyek, tudjam, érezzem és elhiggyem, hogy van helyem ebben a világban és át is vegyem a hatalmat sorsom irányítása felett... 

2017. április 18., kedd

meséljenek a képek

fényképezek... így hát meséljenek a képek...


Egy kávé és induljon a hosszú hétvége...

Egy pohár rosé az illatos orgonabokrom alatt? Igen, lehetséges!


A hosszú hétvégén kirándulgatni voltunk a környéken. Rengeteg tavacska van errefelé, horgásztó is, és ilyen dísztavak is. 
 





... madárlakok, jó nagy taplógombákkal 


Napkelte a kertünkben...
 

Az ország legnagyobb fakeresztje található nálunk, amelyen jelzi, hogy ezen a helyen - az első írásos bizonyítékok alapján - már 1326-ban is az ún. Szentlélek templom állt. Az 1965-ben végzett ásatások során megtalálták a templom alapjait, ami még feltárásra vár.



Gerje patak














2017. április 9., vasárnap

A bizalomról...

A bizalom tényleg olyan, mint a radír... ahogy visszaélnek vele, úgy fogy folyamatosan, ám mégis az ember bízva bízik, mert bízni akar a másikban, mert elhiszi, hogy változhatnak a dolgok, hogy változhat a másik, hogy lehet jobb... pedig dehogy... aki egyszer visszaélt a bizalommal, az máskor is vissza fog.. és abból a bizonyos radírból a végén nem marad semmi, csak a sok por, meg az agyonhasznált (lélek)papír, ami már semmire sem jó... ott marad még a mélységes csalódottság... mert elhisszük, hogy ha a másik azt mondja, hogy szeret, akkor az úgy van... és ha szeret, akkor nem okoz fájdalmat, mert ha szeret, miért bántana? Ha szeret, miért hazudna? Ha szeret, miért élne vissza a legdrágább kinccsel, a bizalommal...?
Kérdések, melyekre nincs válasz.
Kérdések, melyekre a válasz az, hogy szeretnék úgy élni, mint néhány ember. Érzéseket, érzelmeket, szeretleket hazudni teljes meggyőződéssel, mindent és mindenkit használni lelkiismeretfurdalás nélkül, csak úgy, ahogy nekem jó... de én nem ilyen vagyok, nem ilyennek születtem... Sajnos.

2017. április 6., csütörtök

emzéperiksz jelentkezem

Amennyire fontos volt régen, a blogolás most úgy került a háttérbe az életemben.. ez amúgy jó, hiszen terápiás célzattal blogoltam, lélekgyógyítandó... most pedig az életem szippantott magába és azt élem, megélem... írnivalóm persze lenne, csak éppen időm nincs rá... bent ülök eleget a gép előtt, otthon nem igazán kapcsolom be a szerkentyűt. Másrészről pedig most, hogy jön a tavasz, megyek a szabadba, a kertbe, vagy akár a tornácomra és a magam kis paradicsomában töltöm fel magam pozitív energiákkal.

Kárpótlásul hoztam képeket, mert én vagyok az, aki mindenre de mindenre rágyönyörködök, és mindent, de mindent lefotózok.

gyöngyvirágom


 cicóm

 napnyugta kedvenc almafám ágai között

 kiskertemben ibolya

 elvadult nemtudommilyenfa... de szép :)

 nálunk ilyen a napkelte...

a múltkori csodaszép időben munka után tettünk egy gyors kirándulást a Gellért-hegyre...



változások

Nos, az elhárított lelki akadályok miatt a változás az életemben elkerülhetetlenné vált. Tisztán és világosan látom és érzem azt, hogy ...