2016. november 7., hétfő

feltámadás...

Amikor mindent elveszítve, romjaim között keseregve vergődtem gyilkos kínok között, hittem is meg nem is a vigasztaló szavakat, hogy "visszakapja, amit tett, türelem".. csak reménykedni mertem abban, hogy ez egyszer megtörténik, és én tanúja lehetek... az évek teltek, múltak, és ő megszállottként gyűlölt és mindent megtett, hogy ártson, én pedig eltökélten koncentráltam a céljaimra és építettem újra az életem... most, hét év távlatából azt tapasztalom, hogy a befektetett munka eredménye végre megjelent a valóságban is... alig-alig létező önbecsülésem újra szárnyra kapott, most már tényleg elhiszem, hogy mindenre képes vagyok. Én semmit nem tettem ellene, ő volt az, aki addig addig támadott engem, míg saját magát ütötte ki... igen, ez elégedettséggel tölt el... és lehet, rossz vagyok, mert örömmel tölt el, ahogy látom őt darabjaira hullani, de azt érzem, nekem ez jár... ő nem tanul semmiből, ugyanazokat a köröket futja újra és újra, meztélláb rúg újra és újra a falba, vesztét érezve őrjöng, fenyeget, vergődik, támad megint és gyűlöl teljes lényével.... magán kívül már senkinek nem tud ártani... látom azt is, ha így folytatja, még rosszabbul is jár, és lehet, rossz vagyok... mert elégedettséget érzek...igen, fizessen, fizessen csak meg mindenért... nézzen szembe tettei következményeivel... lássam, ahogy megéli a karmáját még a mostani életünkben... szenvedjen, ahogy én szenvedtem... mi szenvedtünk...

Ráadásul önmagától kap vissza mindent... és én is visszakapok mindent, amit elvett tőlem... Nem akkor és úgy, és olyan formában, ahogy vártam, de a kocka fordult, és való igaz: Isten nem hagy kifizetetlen számlát, utólag pedig elmondhatom, bitang nagy terhet tett rám, de végig ott volt velem, a nehéz időkben és igen, mibe naponkint belehaltam, attól lettem pusztíthatatlan...

Én megmondtam, és így is lett: az anyai szeretetet nincs idő, tér, ártó szándék, gonoszság... ember, ami legyőzi... egy ilyen féreg meg pláne.


Lábnyomok a homokban
Egyszer egy ember álmodott, hogy a homokban jár, Isten mellett.
Előre lépve azt látta, hogy háta mögött dupla lábnyomokat hagy.
Az egyik Istené volt, a másik az övé. Az ember megértette,
hogy minden lábnyom egy napot jelent az életében.
Akkor megállt, és visszanézett a lábnyomokra.
Azt vette észre, hogy voltak egyes szakaszok, ahol csak
egy lábnyomot látott kettő helyett. Visszatekintett egész életére.
Nagy meglepetés érte: életének abban a szakaszában,
ahol csak egy lábnyomot látott, szomorú napjai voltak.
Azok a napok tele voltak  aggodalommal, türelmetlenséggel,
magánnyal, rosszindulattal és fájdalommal.
Akkor az ember szemrehányóan fordult Isten felé:
"Te azt ígérted mindennap velünk maradsz. Miért nem tartottad
meg ígéretedet? Miért hagytál egyedül az élet rossz perceiben,
azokon a napokon amikor szükségem lett volna rád?"
Isten mosolyogva azt mondta: "Kedves fiam, egy pillanatig
sem hagytalak el. Mindig szerettelek és szeretni foglak.
Azok a lábnyomok, amelyeket életed nehéz napjain látsz, az enyéim...

Akkor ölben vittelek téged."

10 megjegyzés:

  1. Ez most az, amire gondolok....?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az, bár nem úgy, és olyan formában, amilyenben vártam.. :)

      Törlés
  2. Sokszor éreztem azt, iszonyatos dolgok nyomták/nyomják a válladat.
    És tudsz mosolyogni, erősnek érezlek, bátornak.
    Kevesen tudják ezt így megélni.

    Úgy szeretnélek megölelni! <3

    VálaszTörlés
  3. Azt mondják a fagyi mindig visszanyal. :):) Lehet, hogy az illető nem télvíz idején akart fagyizni, de így járt. :P :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lejárt a mandátuma... már nem ő dönt.. :)

      Törlés
  4. Szia, néha olvaslak, ha valakitől eljutok hozzád. Nekem kolléganőm volt ilyen, addig addig kavart, míg önmagát húzta bele a bajba. Mindenki hibás volt akkor, csak ő nem, de ezt nem értette. Vagy értette csak nem akarta bevallani? Egyébként a dolgok körbejárnak, csak az embernek ép lélekkel nehéz küzdeni ellenük, míg visszaérnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :) köszönöm :) szerintem értik ők, csak nem vállalnák fel a tévedéseket, rossz döntéseket... inkább tönkremennek a büszkeségbe, egóba... ép lélek.. hát időnként úgy érzem, az nekem már nincs..

      Törlés
  5. "...a kocka fordult, és való igaz: Isten nem hagy kifizetetlen számlát..."
    Így igaz. Valami hasonló volt az én történetem is és nem szégyellem leírni, megelégedéssel töltött el a "VÉG". Béke van a lelkemben.

    VálaszTörlés
  6. Nagyot fordulhat a kocka ha a nő bölcs. Egészen másképp is, mint ahogy a te esetedben. Én már csak tudom. Persze, minden élethelyzet más és más.Soha senki más nem érezheti amit te érzel.
    Ha most jó neked , akkor elnyerted méltó jutalmad.Hinnünk kell, hogy ilyen nem csak a mesében létezik❤️/Mamkától jöttem/

    VálaszTörlés

Köszönöm hozzászólásodat! Ellenőrzésem után megjelenik az oldalon, addig is kérlek legyél türelemmel! (Előfordulhat, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe, hiszen nem ülök örökké a gép előtt!)
További szép napot!

...

Ahhoz képest, hogy ma nem dolgoztam, bakker... reggel elmentem végre a fizikoterápiás kezelésre, ami nagyon jó volt. Aztán elmentem a Bazili...