2016. július 28., csütörtök

jó szomszédság...

Imádott szomszédasszonyomról már esett szó anno. Idén ismét megcsinálta a "nyírjuk ki a szomszéd növényeit" című akcióját. Íme:



Ez a fa azért került oda, mert a drágáim vágattak a tűzfalukra, a mi kertünk felé egy bazi nagy ablakot, ami engem rémesen zavar. Azóta elbokrosodott, de így is több, mint két méterre van a kerítéstől és a ház ura rendszeresen nyírja - mert tavaly azt mondta az öregasszony, hogy őt csak az átlógó ágak zavarják...

Márt többször volt konfliktusunk ebből a gyomirtós sztoriból, de ő csak gyomirtózott, gyomirtózott és gyomirtózott... Az én kertemben, az én kertemet!

Mert őt zavarja a bokor. Vajon miért, mert nem tud kukkolni?

Meg szerinte gazos a kert. Ami persze akár igaz is lehet, csakhogy az az én kertem, az én gazom. Kaszáltatjuk rendesen, úgyhogy sicc.
Amúgy nem is gaz, hanem rét, igazi, csodálatos réti virágokkal. Tavasszal pipacs is nő, és most is van valami cuki, sárga virág, ami szőnyegként teríti be a kertet. Nekünk varázslatos kis birodalom, imádja az egész család, sőt, mindenki, aki vendégségbe jön hozzánk...
Igen, ez amolyan biokert, de hát, ha mi így szeretjük, élettel teli?
Azért is mélyen érint ez a mérgezés, mert ezen az akácfán cinkék fészkel(t)nek, ott is költöttek... nálunk rengeteg madár él... rozsdafarkúak a tornác alatt, cinkék, rigók, szarkák... egy kis földi paradicsom nekik a sok fa, és mi szívesen látjuk őket... ráadásul van cicánk is (tavaly pont mérgezésben halt meg az egyik...), és kutyánk is... ja persze, meg egy 12 éves fiam is van, aki szintén nem kompatibilis a gyomirtókkal...

A hátsó részen is irtják a kertet, mondván átmegy a gaz az ő kertjükbe, de a kert végében lévő fáinkat is kinyírták...

Volt olyan is, hogy amikor nem láttam, átmásztak a kertbe, és úgy irtották ki a málnát, ami átjött tőlük... de ha átjött, az már az én kertemben van... szerintem.


Na, idén a család feje, amikor meglátta ezt a borzalmat, kézbe vette az ügyet és átment a szomszédba. Meglepő módon azonnal szívélyesen beinvitálták, kávéval kínálták, és rémesen kedvesek voltak vele. A probléma hallatán a nyanya nem győzött szabadkozni, mondván ő csak a levéltetveket akarta kiirtani, nem gondolta, hogy ilyen hatása lesz a szernek (nyilván az elmúlt években nem tűnt fel neki, hogy akkor is meghalt a fa... sic!). Mindenesetre letette a nagyesküt, hogy többet ilyet nem csinál.

Elképzelhető, hogy maga a Férfi jelenlét (ezek olyan vidékiek, hogy a férfi, az Férfi), de az is lehet, hogy a tarkopasz fej és a tetoválások hatottak nyomós érvként kedvenc szomszédban élő öreglányaimra.

Mániákus gyomirtó amúgy a vénasszony... a kert oda-vissza van gyomirtózva és abban termelik a cuccaikat, de még így is, hogy érik a vetemény, öntözik a gyomirtót ezerrel...  szerintem még a levest is abból főzik...

Az utcai fronton zöld növény meg nem maradhat, merő egy por az egész, minden ki van irtva... és természetesen ott is plusz egy méter van kimérgezve még a mi részünkből. Mert előttünk fű van, ami szerintük gaz, és zavaró számukra.

A fenti képen, a sarokban lévő bodza alatt ibolya nőtt eddig minden évben...  nagyon remélem, hogy nem adja fel, és jövőre is megörvendeztet szépségével.

Megjegyzem, maximálisan kommunikatív vagyok, ergo értek a szóból és meg lehet velem beszélni akármit. Na ők nem ilyenek, ők valami felsőbbrendű akárkinek tartják magukat... Én az élni és élni hagyni békés útját követem, egy bizonyos pontig elég türelmes is vagyok... Ők már megtalálták a türelmem határát, sőt, túl is lépték azt... A személyes szférámba való ilyen jellegű agresszív beavatkozást (sem) tűröm.

Nevezzük nevén, bár az eset három hete történt, a fa még mindig így néz ki, és én még mindig fortyogok a dühtől...

Ps.: amúgy meg hiába töri magát a boszorkány, ezt a fát nem lehet kinyírni, mert már jönnek rajta az új hajtások.. hehe!  Ettől függetlenül valamit ki fogok találni oda az ablaka elé, mert a műveletének köszönhetően ismét vidáman kukkolhat, hogy mi zajlik nálunk...

2016. július 27., szerda

blogoló

Mivel a blogger rejtett blogjai eltűntek a kezelőből (és nyilván, nem tudom fejből a linkeket), ezért ma rendet tettem és újra begyűjtöttem a címeket.
Mivel a telefonszámokkal is sokáig hadilábon álltam, telefoncserénél meg pláne, ezért egy ideje a gmail címtárát használom az okos információk begyűjtésére, úgysmint név, cím, telefonszám, e-mail cím, és mától a blogok elérhetősége is (plusz egyéb adatok). Azért szeretem, mert egyrészről, ahol net van, ott le tudom kérdezni az adatokat, másrészről pedig mivel a telefon szinkronizálható a címtárral, így sokkal egyszerűbb kezelni az információkat.

hajnal...

Hajnali ötkor kelek... Sokan, sokszor kérdezik, miért is kelek ennyire korán? Nos, felébredek, elkészítem a kávém és kiülök a hintaágyra ébredezni és figyelni a szintén ébredő kertemet.. madarak csivitelnek, a négylábúim is jönnek a reggeli szeretgetésért... aztán egy pillantás az ébredő nap egére, és persze azonnal elkezdek rohangászni fel-alá a fényképezőgépet keresve (amúgy mindig a helyén van)... mert meg kell örökíteni, akkor is, ha van már "néhány" ilyen képem... képtelen vagyok vele betelni... Most már szürke az ég és borús, de én ebben a csodában részesültem. Nos, ezekért a pillanatokért kelek én ennyire korán




2016. július 26., kedd

Cuki....

... aki azt hiszi, hogy az ő neve valójában "Nemszabad!". Egy igazi kis karakán, akaratos, de imádni való jószág. Eleinte nagy probléma volt, hogy nem volt szobatiszta - volt már pár cicám, de akármilyen picik voltak, mindegyik szobatiszta volt. Na, ő meg pisilt, kakilt, ahol éppen rájött... szerencsére ma már ez megváltozott, igaz, időnként a zuhanytálcát szemeli  ki alomtálcának, de ez még a jobb verzió, azt könnyebben tudom fertőtleníteni.






 A kutyával is jól kijönnek...
 



2016. július 25., hétfő

go start...



2008. augusztus 19-én ért végérvényesen véget a házasságom… és akkor a volt férjem olyan övön aluli ütést helyezett be, ami évekre padlóra tett… 

Volt idő, amikor csak reméltem, de nem hittem, hogy talpra tudok állni… ültem a vasúti sínek mellett és amikor elhaladt mellettem a vonat, csukott szemmel képzeltem el, hogy véget vet a szenvedéseimnek… ám az élni akarás erősebb volt… a bennem lévő dac és akarat, a „csakazértis” és a büszkeség, hogy „engem senki és semmi nem ölhet meg” motivált… Két idegösszeomlás, depresszió, teljes anyagi és lelki kilátástalanság, és maximális önsajnálatos időszak alatt és után kétségbeesetten kerestem a kiutat … minden szalmaszálba belekapaszkodtam, elolvastam az összes önismereti könyvet, és minden tippet, tanácsot megfogadtam azért, hogy felálljak… miközben energiáim jelentős részét elvitte a színjáték, hogy minden rendben van… 

Hét év… hét év telt el azóta, és most érzem azt, hogy sikerült. Ugyan a múlt összeomlása számos kihívást hozott magával, amiken még nem vagyok túl, de lelkileg elmondhatom, hogy rendben vagyok… és ha lelkileg rendben vagyok, akkor képes vagyok arra, hogy megváltsam a világot.

Idén lezártam a múltat… lezártam a régi fb profilomat, mert nem tudtam a nevemet megváltoztatni, és immár saját néven jelen lenni… apró momentum másoknak, de számomra komoly jelentése van:  felvállalom magamat, azt, aki valójában vagyok…. már nincs bennem szégyen a történtek miatt, már nem vádolom magam… már nem hiszem azt, hogy nincs helyem az életben… már nem akarok elbújni senki és semmi elől… itt vagyok, és ragyogok…

Eljutottam arra a pontra, hogy bár továbbra sem vagyok hálás a volt férjemnek azért, amit tett, de hálás vagyok mégis, hiszen ha Ő nem küld a Pokolba, sosem tudom meg, hogy mennyire erős is vagyok valójában, és képes vagyok a semmiből újjá és szebbé építeni önmagamat és az életemet…

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen ezzel a bloggal… a naplóim végigkísértek az utamon. 2007. február 28. napján, 22:01 órakor született az első blogbejegyzésem... igazán szép idő, és a bejegyzéseim híven tükrözték lelkiállapotomat… A depressziómat is írással kezeltem: írni, írni és írni – ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek alapon. 

Eszembe jutott, hogy az új korszakot is új bloggal ünnepelem, ám mégsem teszem, és ennek egyszerű oka van. Macerás lenne új blogot nyitni, új külsőt kialakítani… egyszerűbb ezt formázni. Így hát a régi bejegyzéseket archiváltam, és most mégis nyitok egy új szakaszt a régi-új naplóm életében.

változások

Nos, az elhárított lelki akadályok miatt a változás az életemben elkerülhetetlenné vált. Tisztán és világosan látom és érzem azt, hogy ...